Pártok

Beszélnünk kell az önkormányzatiságról!

A bejegyzés szerzője a Momentum Budapest munkacsoportja.

A rendszerváltás egyik legfontosabb lépése a magyar önkormányzatiság megteremtése. Felváltotta a tanácsrendszert – aminek a lényege a centralizált hatalom döntéseinek végrehajtása helyi szinten – egy teljesen új, demokratikus rendszer. Az önkormányzatiság megadta a lehetőséget a helyi közösségeknek (legyen az néhány száz fős falu, vagy a főváros), hogy közvetlenül válassza ki azokat, akik a helyi közügyekben döntést hozhatnak. Ez a demokrácia legközvetlenebb formája, hiszen ez van legközelebb az emberekhez. Persze problémája volt, és mindig is lesz, azonban az elmúlt években elindultunk vissza a tanácsrendszerbe. 2012 óta fokozatosan vette el a kormány – akkor még többségében fideszes – az önkormányzatok jogköreit: kórházak, iskolák, gyermekvédelmi feladatok, közüzemi szolgáltatások egy része, építésügyi hatóság. De az anyagi ellehetetlenítés sem egy új fejlemény: miközben az uniós országok átlagosan GDP százalékában 11%-ban jelennek meg az önkormányzati kiadások, Magyarországon ez már 2016-ban is 6% volt. Ebből jól látható, hogy a Fidesz-kormány nem igazán szereti az önkormányzatiságot. Akkor végül is miért kell most beszélnünk erről?

Ezekről az ügyekről nem azért fontos elsősorban beszélni, hogy milliomodik alkalommal ostorozni lehessen (egyébként joggal) a NER működésének aljasságát, hanem azért, mert jól megmutatják, hogy az önkormányzatiság rendszere elleni támadások hogyan ártanak az érintett településen, kerületben élők érdekének. A Fidesz minden hatalmat egy kézbe összpontosítani kívánó logikája fideszes és nem fideszes vezetésű településeket is súlyosan rombolja. Azzal, hogy a döntések szintje messzebb kerül az állampolgároktól, szükségszerűen csökken a hatalom számonkérhetősége és az állampolgárok érdekeinek érvényesülése. 

Könnyen megtörténhet, sőt, több esetben már meg is történt, hogy a Fidesz színeiben politizáló, a központi narratívát szolgaian követő politikusok pont az önkormányzatiságot érintő kérdésekben kezdenek el akár nyíltan is szembemenni az állampárttal. Az önkormányzatokkal, helyi ügyekkel való foglalkozás tehát létfontosságú a lakók szempontjából és lehetőség a NER lebontásának szempontjából is.

2019-ben több önkormányzatban is kormánykritikus többség alakult ki. Erre az új fejleményre a kormány további keménykedéssel reagált: COVID járvány során a bevételek radikális csökkentése mellett olyan eszközöktől sem riadt vissza, mint a gödi eset. Ha esetleg valaki nem emlékezne rá: Göd volt, ahol a polgármester fellépett a Samsung gyár zaj és környezetterhelése ellen, és bizony komolyan meg akarta regulázni a koreai gigavállalatot. A Fidesz azonban azonnal a koreaiak segítségére sietett: egy tollvonással vette el Gödtől a Samsung gyár területét, átadva azt a fideszes többségű Pest megyei önkormányzatnak, ezzel elvéve közel 2 milliárd forintnyi iparűzési adóbevételt a várostól. Persze biztosra mentek: a város ellehetetlenítése mellett szépen felvásárolta a megvehető „ellenzéki” képviselőket is a fidesz: így kapott néhány hete a volt DK-s alpolgármester 8 és fél millió forintot az önkormányzattól. 

Persze lehet azt mondani, hogy Göd egy különleges példa, és bizony ilyen durva eszközökkel nem él a kormány. Lehetne, akár ezt is mondani… ha ez lenne a valóság. A kormány az utóbbi hónapokban két egészen pofátlan döntéssel is bebizonyította, hogy a demokrácia látszatát sem kívánja fenntartani, a helyi lakók pedig egy cseppet sem érdeklik.

Az első döntés egy józsefvárosi ügy: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem megálmodta a saját kampuszát a belvárosba, egész pontosan a Palotanegyedbe, a Nemzeti Múzeum mögé. Az építkezés amellett, hogy egészen durva túlépítést jelent az amúgy is zsúfolt belvárosba, a bontáshoz és építéshez se környezetvédelmi hatástanulmány, se statikai hatástanulmány nem készült. Összesen 9 épület bontása 1 teljes évre ellehetetlenítené az ott élők mindennapjait, nyolcpercenként robogna el a szűk belvárosi utcákon egy teherautó. A helyiek ellehetetlenítése mellett az értékmegőrzés sem érdekli a kormányt: a bontandó épületek között van a magyar rádió legendás 6-os stúdiója, és az 1956-os forradalom ikonikus Bródy utcai épülete is. Az ügyben az önkormányzat évek óta társadalmi egyeztetést követel a kormánytól, mindeddig hiába: a legutóbbi témában tartott közmeghallgatáson az ügyben felelős államtitkár elmondta: változtatás nem lesz, így fog megépülni, és konstruktivitást kér a lakóktól.

A józsefvárosi önkormányzat a novemberi testületi ülésén helyi védelmet helyezett a bontandó épületekre, ezzel akart időt nyerni, hogy társadalmi egyeztetés nélkül ne indulhasson el a bontás. Mivel az önkormányzatnak minden joga megvolt ezt a döntést meghozni, így ezt a döntését a kormánynak tiszteletben kellett volna tartania, és tárgyalást kellett volna kezdeményeznie az önkormányzattal. Kellett volna. 

Mit tettek ehelyett? Hozott egy rendeletet, ami szerint az önkormányzat pont erre az ingatlanra pont nem tehet semmilyen védelmet, és pont ez az ingatlant pont oktatási célra kell használni. (Utóbbival önmagában nem is lenne baj.)

A józsefvárosi önkormányzat tehát hozhat jogszerű döntést a helyi védelemről, de ha az nem tetszik a kormánynak, akkor egy kormányrendelettel egy perc alatt felülírja. Azon túl, hogy elképesztően cinikus lépés, az önkormányzatok autonómiájának súlyos megsértése ez.

Itt természetesen nem sikerült megállni. December 11-én az önkormányzat változtatási tilalmat is elrendelt, amit december 22-i kormányrendeletben hasonlóképp húztak át egy tollvonással.

Persze nem egyedi ez, nem csak Pikó Andrást és csapatát tiszteli meg ilyen kiemelt figyelemmel az állampárt: Szeged karácsonyi ajándékként kapta meg a december 23-i kormányrendeletet. Történt, hogy a szegedi közgyűlés decemberben elfogadott egy határozatot, ami a stadion melletti erdő megvédését tűzte ki célul. Ennek indoka, hogy az egyházmegye ott szeretne építkezni – kiírtva ezzel az erdőt. A szegedi közgyűlés véleménye egyértelmű: a stadiontól száz méterre található állami tulajdonú terület teljes mértékben alkalmas arra a beruházásra, amit az egyházmegye akar, nem szükséges ehhez kiirtani egy egész erdőt. A hatalom cinizmusa azonban most sem ismer határokat: egy kormányrendelettel írták felül a közgyűlés döntését, nem foglalkozva sem a helyi lakók, sem az őket képviselő közgyűlés akaratával.

Ezek után most kellene jönnie a tanulságnak. Ez pedig csak egy dolog lehet: Szembe kell szállni a hatalom cinikus és gőgös embereivel szembe. Ahogy Botka László szeged polgármestere, valamint Nagy Sándor területért felelős alpolgármester ezt megteszi, vagy ahogy Pikó András és Rádai Dániel közmeghallgatáson szembesíti őket a hazugságaikkal, bizony szembe kell szállni ezzel. Ugyanis ha végül ezekben az ügyekben is hasonló eredmény születik mint Gödön, akkor bizony bármit megtehetnek. Gödön végül Balogh Csaba és az őt támogató Momentumos és Párbeszédes képviselők kisebbségben maradtak, a DK-s és LMP-s képviselők pedig átálltak a fideszhez. Ezzel Balogh Csabát teljesen ellehetetlenítették, aki végül le is mondott. A gödieket jelenleg nincs aki megvédje. 

Nem pártpolitikai kérdésről, hanem a demokrácia működésének alapvető elveiről van szó. Ha a kerületi képviselő vagy a polgármester a lakók érdeke ellen dolgozik, a szemébe kell néznie a választóinak. Megállítják az utcán és számon kérik. Kamerák kereszttüzében izzadhat a lakossági fórumon és a testületi ülésen. Le lehet váltani.  Ha egy arctalan és megközelíthetetlen központi hatalom dönt, a számonkérés -látjuk- szinte lehetetlen. Párttól, logótól függetlenül meg kell védenünk tehát az önkormányzatokat. 

A jelenleg legdurvább támadások alatt álló Pikó Andrásnak, Botka Lászlónak és csapataiknak ellen kell állnia, és sikeresen meg kell tudniuk védeni a helyi lakók érdekét, nekünk pedig országos figyelmet kell adnunk ezeknek az első ránézésre apró, továbbgyűrűző hatással nem rendelkező ügyeknek. “Ez a vár most az ország”- foglalta össze Dobó István az egriek helyzetét, és ez a summázás ma is megállja a helyét. A lakók érdekének megvédése nem csak Józsefváros vagy Szeged érdeke, hanem az egész országé: Ha Józsefvárosban és Szegeden nem lehet ezt megcsinálni, akkor máshol sem.

Kövesd, támogasd a munkánkat Facebookon is.

A Beszélnünk kell az önkormányzatiságról! bejegyzés először Momentum Mozgalom-én jelent meg.

To top