A miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs a közösségi médián látványosan retteg attól, hogy Varsóban leváltják a közmédia élén korábban kinevezett propagandistákat és letartóztatnak elítélt exminisztereket. Vagyis az új kormány felszámolja az előző kormány illiberális hatalomközpontosításait és elszámoltatja az előző kormány alatt törvényt szegőket. A törvényes intézkedések miatt olyan patáliát csap az ifjú főkáder, ami Grósz Károlyra emlékeztet, az ő klasszikus “káhosz, anarkija és fehérterror” riogatására a Kádár-kor végnapjaiból.
A józsefvárosi önkormányzat képviselőtestületi ülésén egy fideszes képviselő (Egry Attila a neve, de ez érdektelen) odalopózik a fideszeseket időnként mobiljával kamerázó ellenzéki képviselő mögé, és megpróbálja elemelni az asztalra kitett telefont, amit annak tulajdonosa, jelen sorok szerzője nem hagy, így rövid huzakodás alakul ki, de elvenni nem sikerül.
Budapest VIII. kerület vagyonkezelő cégének igazgatósági tagja, egy bizonyos Kecskeméti László közös megegyezéssel távozik posztjáról a 2019-es önkormányzati választások után, de még az új kerületi vezetőség felállta előtt. A közös megegyezés értelmében többhavi fizetésének megfelelő végkielégítést kap. A munkaviszony megszűntével természetesen a szolgálati lakást is el kell hagynia, de igényel és kap is egy év haladékot a kiköltözésre. A haladék letelte után azonban a távozást megtagadja, perre megy, amit rendre elveszít. A pereskedés végül 2023 decemberében zárul, amikor is ahelyett, hogy eleget tenne a bírósági ítéletnek, inkább kampányt indít a vélt utcára tevése ellen.
Mi a közös a fenti történetekben?
A Fidesz emberei, középkáderek és az elit tagjai egyaránt, eltérő szinten, de mind szembesülnek azzal, hogy van az a jelenség, amit “következmények”-nek hívnak. És ezen mind fel vannak háborodva. Teljesen elszoktak ettől. Ugyanis az elmúlt tizenpár év fideszes részről arról szólt és most is szól, hogy a rezsimet bebetonozzák és annak fenntartóit körbebástyázzák. Aminek következtében a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, röviden NER-t fenntartók lassacskán elkezdik elhinni magukról, hogy érinthetetlenek. Hogy őket semmi következmény nem érheti és nekik minden jár. No persze néha kell demonstrálni a zistenadta népnek, hogy igenis van igazságszolgáltatás, ezért néha egy-két túl renitens helyi főnökre lecsapnak – aztán üdültetik pár hónapig egy VIP-börtönben, és/vagy tovább foglalkoztatják. Igencsak megsértődnek hát, ha esetleg mégis utoléri őket tetteiknek következménye.
A lejárt szolgálati lakésbérletű egykori káder döbrögizi a törvénynek érvényt szerző polgármestert és adja a mártírt, miközben évek óta tudta, hogy idővel ki kell költöznie. A képviselő felháborodik azon, hogy ordenáré tahó bekiabálásait esetleg kamerára veszik, ezért megpróbál elébe menni és elcsaklizni a telefont. A főcsinovnyik pedig jó előre előadja az áldozati pózt és beáll a lengyel kormányzati maffiát védő siratókórusba. Mintegy már előre kondicionálva a híveket, ha Budapesten is megtörténne, ami Varsóban, és előfordulna, hogy számot kellene adni a teljhatalomról, amivel vezették az országot éveken át. Különböző szintek, különböző megküzdési módszerek, mindegyik arról szól, hogy a fideszesnek saját, őszinte hite szerint érinthetetlennek kellene lennie. Mert az nekik jár, mint annyi minden ebben a boldogtalan országban. És ahogy nem működnek a módszerek, úgy lesznek majd egyre sértettebbek, egyre hisztisebbek, és aki hisztizik, az hibázni is fog. Most még kivétel a “tudod, ki vagyok én?!” kivagyiskodás, és karnak eltörése a következmény a rendes, kapitalista alapokon működő fesztiválokon. De ahogy folytatódik az érdemtelen büntetlenség, úgy fog nőni a frusztráció és a rettegés, hogy minél tovább odázzák az elszámolást, annál magasabb lesz a több évi megúszás kamata. De persze amíg lehet, folytatják ugyanígy, aztán majd reménykednek, hogy időben megkapják a fülest és tudnak menekülni, ki magángépen, ki yachton, valami jó kis következménymentes adóparadicsomba.
Azt láthatjuk, hogy a sértett jobboldali, részben talán tényleg polgári réteg nyakán, az egykori alámerülő és kibekkelő történelemtanárok hátán lovagolva megjelenik az élősködő siserehad, aminek a polgári értékrendje már nincs meg, de a mohósága, az éhsége hatványozottan. A valódi polgároknak már felfordul a gyomra ettől a vircsafttól és inkább kivonulnak vagy egyenesen átállnak a “libsikhez”. Az uralkodó rezsim pedig jobb híján a pénz- és hataloméhes kitartottjaira alapozva építi a gazdasági és szellemi hátországát, ami így pont olyan kétséges és illékony lesz, mint egy Mészáros Lőrinc-beszéd, mert olyanokra épít, akik sosem voltak alkalmasak vagy méltók rá. Olyanokra, akikről 1945-ben félelmetesen precízen fogalmazott a ténylegesen polgári Márai Sándor:
Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint »keresztény magyar ember« előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert »keresztény magyar úriember«, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem »keresztény magyar« vagy »úriember«, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a »jobboldali, keresztény, nemzeti« világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.
Ez a fajta soha nem változik meg.
Márai sem gondolta volna talán, hogy 70 év múlva is aktuális lesz a diagnózisa. Az talán még jobban meglepné, ha megtudná, hogy ráadásul demokratikus választásokon nyílt lehetőség visszatérésre ezeknek az “egyfajta jobboldaliak”-nak. De ha megszavazta őket a nép, egyszer meg is buktathatja, és az utánuk következők feladata lesz végleg felszámolni a következménynélküliséget, amit ugyan nem az Orbánok, Egry Attilák és Kecskeméti Lászlók vezettek be ebbe az országba, de ők azok, akik végletekig kihasználták és lubickoltak benne.
A A k-betűs szó – a fideszesek egyetlen rémálma bejegyzés először Momentum Mozgalom-én jelent meg.